Zalaegerszeg abban a szerencsés helyzetben van, hogy él ott egy Pál János nevű úri ember, aki egyfelől komoly vendéglátós múlttal bír, másrészt pedig eltökélt célja, hogy az eddigi tapasztalatai segítségével olyan éttermet vezessen, ami gasztronómiailag az ország legszínvonalasabbjai közéi tartozik. Ez a szándék öltött testet a tavaly megnyitott Piac Bistro formájában, ami azóta egészen kivételes kulináris élményeket kínál az oda betérőknek.

Amennyire ismerem az előtörténetet, egyre magasabbra került a mérce Jánosnál, és a népszerű zalaegerszegi pizzériája után, 2007-ben többed magával belevágott a város központtól nem messze lévő Centro nevű vendéglátó komplexum üzemeltetésébe. A minőség iránti akkori elkötelezettséget jól jellemzi, hogy azt a Takács Lajost szerezték meg átmenetileg chefnek, aki azóta a budapestiek legnagyobb örömére már a saját éttermével, az Olimpiával gyűjti rendre az elismeréseket. Majd 2009 a következő nagy lépés éve, ekkor indul el a Piac Bistro felettébb ígéretesnek tűnő története.

Az új étterem majdhogynem "one man show". A konyhában Vipler Zsolt chef áll helyt egy személyben, míg a vendégek kiszolgálása kizárólag Pál János területe. Tévedés ne essék, nem azt mondom, hogy a tulajdonos puszta jelenlétével biztosítja a kiszolgálás magas színvonalát, itt ugyanis nincsen személyzet. Maga a tulajdonos szolgálja ki a vendégeket, a magától is megkövetelt maximalizmusa mellett. A konyhában pedig Vipler Zsolt chef maga készíti az ételeket, így az egyenletes minőséget nem a chef vigyázó tekintete, hanem a saját keze munkája eredményezi. Az összhangot a két egyszemélyes produkció között nagyban segíti, hogy korábban már a Centroban is együtt dolgoztak. A számos előnye mellett persze hátránya is van a minimális létszámnak, mert így a nyitvatartási időt azért szűkebb keretek közé kell szorítani. Jó lenne, ha nem csak este tízig tartana nyitva, és nem kellene két szünnapot is beiktatni hetente, ugyanakkor teljes mértékben el kell fogadjam ebben az esetben is azt az alaptézist, miszerint valamit valamiért. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy legutóbb még éjjel kettő körül sem úgy mentünk el az étteremből, hogy kitessékeltek minket, pedig köztünk szólva az már tényleg csúnyán a hivatalos záróra után volt...)

A Piac Bistro eddigi rövid működése is tökéletesen mutatja a tulajdonos által elképzelt irányt, miszerint a kitűnő alapanyagokból készített kiváló fogásokon túl feladatának érzi az arra nyitottak kulináris művelését is. Ennek érdekében olyan kiemelkedő színvonalú kézműves borászok, vagy éppen sajt készítő mester részvételével rendez vacsorákat, akik még sokak által nem ismertek, annak ellenére, hogy nagyon komoly teljesítmény van már a hátuk mögött. Ezidáig Bussay doktor, Légli Géza (Kislaki Bormanufaktúra), Szászi Endre és Horváth József (Ráspi) került meghívásra a borászok közül, és ebbe a sorba tökéletesen illeszkedik Buzás Attila Sándor (Őrségi Ínyes) sajtmester is. Az, hogy az étterem tulajdonosának valóban fontos, hogy mind többen kerüljenek közel a csúcsgasztronómiához az is mutatja, hogy ezek a vacsorák a borokkal együtt sem kerülnek többe átlagosan hat-hét ezer forintnál. Eddig csak a Ráspi vacsora ára haladta meg a tízezer forintos lélektani határt. Ilyen árak mellett nehezen képzelhető el, hogy mindez üzleti vállalkozásnak is megérje, szóval érdemes kihasználni minden ilyen vacsora lehetőséget.

Az étterem borboltként is üzemel, azaz elvitelre is lehet vásárolni a rendkívül igényesen összeállított kínálatból amellett, hogy itt valóban meg kívánnak felelni annak az állandóan hangoztatott elvárásnak, miszerint egy étteremnek olyan árrést kell a borra tennie, hogy ne vegye el a kedvét a vendégeknek a borivástól. A vacsorához két-három ezer forintos palack áron már olyan borok közül válogathatunk, amiket sok borboltban is többért kínálnának.


Külcsín

Az étterem a városközponthoz nagyon közel található (a város legforgalmasabb útjától éppen csak annyira van messze, hogy ne legyen zavaró a forgalom), de az avatatlan járókelő nem valószínű, hogy észrevenné mi mellett is megy el, lévén a hely külső megjelenése visszafogott, ami egyébként szépen harmonizál a barátságos belsővel. Úgy sejtem, hogy a helyet egyébként felfedező járókelők többsége is inkább egy kávézóra asszociál ahogy elsétál előtte, de gyanús, hogy a látottakat még azok sem feltétlenül jegyzik meg, akik a névadásban fontos szerepet játszó piac közvetlen közelsége okán rendszeresen elmennek előtte. Mivel egy 22 férőhelyes kis étteremről van szó, tulajdonképpen nem is olyan meglepő, hogy észrevétlenül tud üzemelni. Mindenesetre arra nem érdemes építeni, hogy majd a helyiektől könnyen kaphat útbaigazítást az, aki nem találja a helyet...


Belbecs

Mivel a rendelhető ételek az éppen elérhető legjobb nyersanyagok felhasználásával készülnek, ez automatikusan azt eredményezi, hogy nincsen állandó étlap. Ha pedig nem kell egy étteremnek a fix étlap szabta korlátoknak megfelelni, mindjárt könnyebb a magas minőséget ostromolni. Egyébként is, hozzám hasonlóan biztos sokan szeretik, ha nem ugyanazon ételek közül kell választani minden látogatás alkalmával. Ugyanakkor a válogatósabbaknak már gondot okozhat, hogy az ilyen filozófiával működő éttermek ételválasztéka mindig korlátozott, így mindössze 2-3 féle előétel, 3-4 fajta főétel és 1-2 desszert között kellene megtalálniuk a kedvükre valót.

A hagyományosnak mondott, illetve a magukat a gasztronómiai elitbe pozicionáló vendéglátóhelyek az ételek adagjára vonatkozóan meglehetősen eltérő gyakorlatot követnek. Ennek elég praktikus oka, hogy az ételeket művészi szinten készítő chefek szeretnének a vendég egyetlen látogatás alkalmával is mind többet megmutatni a tudásukból, és persze a vendég se szeretné úgy érezni, hogy alig kapott betekintést a chef munkásságába. A kérdés az, hogy vajon mennyire kicsi adag az, ami a vendégek igényét már éppen kielégíti, és hány különböző ételt szerencsés felkínálni egyetlen étkezés során. Szerintem túl sok, amikor 8-10 féle ételt, vagy mondjuk inkább azt, hogy kóstolót szolgálnak fel egy degusztációs menü során. Ez pont olyan, mint amikor egy múzeumban túl sok képet néz meg az ember, és teljesen összekavarodnak az emlékek. Ha már az étteremből kilépve sem emlékszünk, hogy miket is ettünk, úgy elég nehéz az élményeket a későbbiekben is felidézni, vagy éppen lelkesen ecsetelni azokat az ismerősöknek, pedig ez utóbbi elég fontos részét kellene képezze az ilyen éttermek marketing stratégiájának. A Piac Bistro ezen a téren is az arany középutat keresi, az adagok akkorák, hogy az előétel-főétel-desszert hármassal már jól lakhat az ember, de négynél több féle ételt már biztos, hogy csak a vendégek kis százaléka tudna elfogyasztani. A különböző tematikus vacsorákon sincs több 4-5 féle ételnél, ez pedig az én elvárásaimnak tökéletesen meg is felel.

Ha egy konkrét példán keresztül szeretnénk betekintést nyerni az étterem által kínáltakba, akkor jó kiindulópont lehet a 2010 januárjában "Sajt, bor, étel harmóniája" címmel tartott vacsora. Ennek az ételsornak a vázát Buzás Attila Sándor sajtkülönlegességei adták, így pár mondat erejéig érdemes kitérni az ő munkásságára is. A szlovén határ közvetlen közelében, Magyarszombatfán készülnek ezek a sajtok, és Őrségi Ínyes Mester név alatt kerülnek a piacra. Mivel kézműves sajtkészítő mesterről van szó, mindössze két vagy három alkalmazottal, így messze nem beszélhetünk ipari mennyiségről, és ennek megfelelően a piacra kerülés formája sem szokványos. Kifejezetten a prémium fogyasztók szegmensét, és az erre nyitott vendéglátóhelyeket keresi a vállalkozás, így például a Bock Bistro, az Olimpia Vendéglő vagy éppen a Chez Daniel vendégei is találkozhatnak Buzás úr kitűnő sajtjaival.

Az Őrségi Ínyes Mester sajtok alapját a kecskesajtok képezik, és az ehhez szükséges kecske állomány is a saját felügyeletük alatt áll. A kecskék Bajor Barna fajtájúak, és ez azért érdekes, mert ennek a fajtának a teje valamivel kevesebbet tartalmaz abból a kapronsavból, ami a sokakat zavaró "kecskeíz"-ért felelős. A téma iránt érdeklődők számára adalék, hogy a kecsketejben lévő kapronsav kevésbé kötött, mint a tehéntejben lévő, ezért az érés során könnyebben szabadul fel, és ezáltal lesz a kecskesajt ízében domináns szereplő. A Bajor Barnáknak köszönhetően viszont az Őrségi Ínyes sajtok azok számára is élvezetesek lehetnek, akik egyébként nem rajonganak a kecskesajtokért, amire egyébként én is élő példa vagyok. Ráadásul a kecskék tartása során minden szempontból igyekeznek a bio követelményeknek is megfelelni, tápszereket nem kapnak az állatok, hogy az egészséges életmód követői számára se lehessen semmi kifogásolni való. Még talán annyit érdemes elmondani, hogy az alapanyag ízének időbeli homogenitását biztosítandó, egész évben kapnak szalmát is a kecskék.

A kecskesajt sikerén felbuzdulva tehéntejből is készülnek sajtok, de ez az alapanyag már vásárolt, igaz, hogy nagyon alaposan ellenőrzik. Ismét csak a téma iránt fokozottabban érdeklődők kedvéért mondom, hogy jelenleg egy simmenthali tehén állomány átlag 4,2%-os zsírtartalmú teje kerül felvásárlásra, de ez nekem speciel nem sokat mond. Az már valamivel könnyebben emészthető információ, hogy a sajtkészítéshez szinte minden eszköz, a penész és még a tejoltó is Franciaországból érkezik.

A kis kitérő után visszatérve a Piac Bistro sajtra épített vacsorájára, a következőkben részletezett menüt élvezhették a résztvevők.

Az első fogás Kékpenészes sajt, házi briós és narancslekvár, hozzá Szászi Pince - Szigligeti Olaszrizling Kabócás-dűlő (2007). A kékpenészes sajt az Őrségi Ínyes Mester Chevrofort sajtja, amely egyszerre kék és rouge penésszel érlelt kecskesajt különlegesség. Nem tudom honnan jött az ötlet, hogy ehhez a sajthoz narancslekvárt és brióst társítsanak, de le a kalappal előtte, bárki is volt az, mert a harmónia valóban zseniális. Mindez természetesen nem működött volna így, ha külön-külön is nem lett volna kitűnő mind a három komponens.

A lekvár ugyan lágyította a sajt ízét, de még így is olyan dominánsak voltak az ízek, amihez szerintem kicsit kevés volt ez az olaszrizling. Mondom ezt annak ellenére, hogy az ország egyik legjobb olaszrizlingjéről van szó, tehát a bor semmiképpen nem hibáztatható az eredményért. Tudom, hogy első fogáshoz kicsit merész lett volna egy édes fehérbort adni, ami egyébként gyakori párosítás a kékpenészes sajtokkal, de egy kevésbé száraz pezsgő alighanem jobban harmonizált volna ezzel a fogással.

Következett a "Veleméri diós" házi gnocchival és sajtszósszal, amihez az eredeti menü tervet megváltoztatva egy kaliforniai bort párosítottak, méghozzá a Hess pince 2004-es chardonnay-ját. Az étel ismét kiváló volt. A "Veleméri diós" tehéntejből készül, és ebben a párosításban még kellemesebb volt az íze, mint önmagában, pedig tényleg figyelemre méltó sajt ez is.

A Hess pince bora csalódás volt, mert elsősorban a tölgyfahordó ízét lehetett érezni, meg másodsorban is... Érdekes módon csak a bor negyede kapott francia tölgyfahordós érlelést, de mégis mindent vitt az íze, alighanem nagyon erősen pörkölt hordó lehet a háttérben. Ráadásul minden jel szerint, így közel hat évesen már túl van a csúcsán ez a bor, a gyümölcsösség, vagy egyéb chardonnay jegyek legfeljebb nyomokban fedezhetőek fel.

Az is lehet, hogy túl szigorú vagyok ezzel a borral, miközben lehet, hogy egyszerűen csak nem szeretem a kaliforniai chardonnay-kat. Erre azok után kezdek ráébredni, hogy néhány hónapja Miljenko “Mike” Grgich 2007-es napa-völgyi chardonnay-ját megkóstolva sem éreztem azt, hogy valami különlegesben van részem. Pedig Grgich volt a borásza annak a kaliforniai Chateau Montelena borászatnak, amelynek a '73-as chardonnay-ja megnyerte azt a bizonyos '76-os párizsi borversenyt, ahol a kaliforniai borok a francia borokkal szemben lettek megméretve. Azt még most sem egészen értem, hogy Horvátországban a Peljesac-félszigeten, a Grgich pince helyi leányánál, hogyan kérhettek el ezért a borért közel 12.000 Ft-nak megfelelő pénzt...

A harmadik fogás "Rózsahegyi" fűszeres, báránysült és pirított burgonya, mellé 2008-as Beaujolais village. A kakukkfüves, rozmaringos, oreganós és bazsalikomos enyhén érett kecskesajt finom, de ebben a körben a báránysült emelkedik ki a tökéletesen omlós állagával, és visszafogottan harmonikus ízével. A Beaujolais alapjaiban nem az én világom, pláne nem így magához mérten kissé öregen, és ízében fáradtan, de egy báránysülthöz mindenképpen komolyabb vörösbort választottam volna. Például a vacsora után kóstolt Légli Géza féle 2007-es Jánoshegyi Merlot minden bizonnyal jobban passzolt volna hozzá, bár az így magában is kiváló volt. Nem szorosan tartozik ide, de megjegyzem, hogy Légli Géza 2008-as Merlot válogatása pedig még komolyabb tétel, azt is mondhatnám, hogy kötelező belőle vásárolni annak, aki a merlot iránt fogékony.

A desszert Friss kecskesajtkrém, bajor krémmel és áfonyamártással, hozzá pedig a Dobogó Pincészet 2007-es Tokaji furmintja. Gondolom a friss sajt (fromage frais) helyettesíti a tejszínt a bajor krémben, mindenesetre az összhatás nagyszerű. Egy könnyű, ízletes, nem túl édes, nagyon színvonalas desszert, ami méltó befejezése ennek a vacsorának. Nekem ehhez egy édesebb fehér bor ízlett volna, és mivel nem volt túl édes a desszert, még akár egy félédes bor is elég lett volna.

A remek vacsora után még elég hosszasan időztünk az étteremben, így pár óra elteltével ki tudtuk használni, még azt is, hogy elszólta magát János. Kiderült ugyanis, hogy van neki egy saját recept szerint készülő kolbásza is, amit az öccse készít neki, és ezt persze azonnal meg kellett kóstoljuk, de nem is csalódtunk. Ha szerencsés az ember, akkor találhaz még ott házi bodzaszörpöt, vagy egyéb házi lekvárokat is...


Végezetül

Az, hogy az arra járóknak nem érdemes kihagyni a helyet, felettébb egyértelmű számomra. A kérdés legfeljebb az lehet, hogy mekkora kitérőt, esetleg plusz utazást ér meg a Piac Bistro. Én hajlok rá, hogy akár az étteremtől 60-70 km-re, a Balaton partján nyaralókat is arra buzdítsam, hogy egy estét szánjanak rá, ha tehetik. Ha ez a hely Budapesten lenne, akkor vagy nem lehetne bejutni sem, vagy háromszor ennyibe kerülne, de az is könnyen lehet, hogy egyszerre mindkettő...

A bejegyzés trackback címe:

https://bormutato.blog.hu/api/trackback/id/tr441711435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása