Az biztos, hogy marketing terén nem lehet gond a 21 vendéglővel. Én is csak utóbb ébredtem rá, hogy már bele is mászott a tudatalattimba az étterem, azzal az egyre feszítő belső türelmetlenséggel, mi szerint személyesen is mielőbb meg kell tapasztalnom mit is kínál ott Litauszki Zsolt. Az Interneten felütve a www.21restaurant.hu oldalát ez a késztetés még tovább fokozódott. Mindjárt a címlapról az olvasóra mosolyog a rövid üzenet, mely szerint "Új magyar bisztró konyha. Séf: Litauszki Zsolt". Ráadásul az oldalon feltűnő képek is erősítik az ember azon meggyőződését, hogy a hely igényes bisztró hangulata megfelelő hátteret kell biztosítson egy kellemes vacsorához.

Litauszki Zsoltról minden ismert és kevésbé ismert, nyomtatott és digitális gasztrolapban olvashatunk, ráadásul meglepően egyöntetű elismerés övezi az eddigi munkásságát. Ha ehhez azt is hozzáteszem, hogy még csak a harmincas évei derekán jár, de már a Michelin is figyeli a munkásságát, akkor azt hiszem kétség sem férhet ahhoz, hogy tehetségben nem lehet hiány. A tehetséghez ráadásul tapasztalat is párosult, osztrák elit éttermekben volt lehetősége a chéfnek a tudása pallérozására, ami gyorsabb fejlődést és tapasztalatszerzést biztosít, mint az autodidakta, azaz "saját káron tanulós, utánanézős de melléfogós, aztán szerencsés esetben idővel mégis kitalálós" módszer. Félreértés ne essék, személy szerint nagy híve vagyok az önképzésnek, de azt nehéz lenne elvitatni, hogy egy jó "iskolában" lényegesen gyorsabban lehet fejlődni, már ha éppen talál ilyent az ember, és be is tud oda jutni...

Nagy dilemma előtt álltam, mivel közeledett a "Torkos csütörtök", a nagyon kecsegtető fél ár lehetőségével, ellenben én mindig is szkeptikus voltam ezzel kapcsolatosan, mert nekem szent meggyőződésem, hogy nincs ingyen ebéd, és én még a fél árúban sem igazán hiszek... Valahogy nehéz elhessegetni azt a gondolatot, hogy valami biztos nem olyan mint más napokon lenne, és biztos van oka, hogy nagyon kevés prémium kategóriás étterem vesz részt ebben a felhajtásban. Az viszont racionálisnak tűnik, hogy egy felfuttatandó étterem kihasználja ezt a lehetőséget, és a marketing költségvetésének a terhére akár minimális veszteség árán is részt vesz a hírverésben. Azt pedig biztos nem engedheti meg magának egy komoly babérokra törő hely, hogy a "Torkos csütörtök" keretében érkező pár száz ember esetleg rossz hírét keltse. Szóval meggyőztem magamat, ha a 21 jó hely, akkor annak jónak kell lennie "Torkos csütörtök" alkalmával is.

A helyfoglalás során újra tudatosodott bennem, hogy itt tényleg értenek a marketinghez. A lehető legjobban kiaknázandó a "Torkos csütörtök"-ben rejlő lehetőségeket két naposra bővítették az akciót, ráadásul napi két vacsora időpontot biztosítottak, így lehetett este hatra menni annak, aki egy kényelmes, de nem éjszakába nyúló vacsorára vágyik, míg az egész estés programot preferálók fél kilencre érkezhettek. 

A "Torkos csütörtök"-kel kapcsolatosan azért érdemes megjegyezni, hogy annyiból könnyebb helyzetben vannak a napi kínálatot hangsúlyosan kezelő éttermek, és a 21 is ilyen hely, hogy azt minden további nélkül megtehetik, hogy a standard kínálatuk mellé nem ajánlanak fél áron olyan ételeket, amelyek egyébként nagyon nem lennének így rentábilisak. Ezt az érzést sajnos meg is erősítette, hogy látogatásom alkalmával a falra kiírt napi ajánlat jelentős részben csak a standard kínálatot tartalmazó étlapot ismételte.

Külcsín

Az étterem fekvése a Budai Vár területén főleg a turistáknak ideális, de a Bécsi Kapu közelsége révén még azon autóval érkező vendégeknek sem kell túl sokat sétálniuk, akiknek nincsen behajtási engedélyük a Vár területére. A Vár természetesen tökéletes esztétikai környezetet biztosít, és belépve a vendéglőbe sem érez semmilyen hangulati törést az ember. Barátságos, elegáns bisztró hangulat  mellett az azonnal odalépő személyzet fogadja a vendégeket.

A barátságos hangulatot tovább fokozza, hogy a vendégek kabátjaival nagyjából pont annyira tud mit kezdeni az étterem, mint bárki más, akinek a lakását lepik el télen a vendégek. Ennek megfelelően egy színvonalas étteremhez ugyan méltatlan, de megfelelő hangulatban akár romantikusnak is minősíthető kabát előtúrás programra is lehetősége nyílik majdan az étteremből távozóknak. Apropó családias hangulat, néhány asztal mindössze karnyújtásnyi távolságra van a szomszédos asztaltól, ami sem a bizalmas beszélgetéseknek, sem a kicsit távolságtartóbb vendégeknek nem kedvez, de ha erre előre számít az ember, akkor tud az igényeinek megfelelő helyet is foglalni.

Az "L" alakú vendégtér kialakításnak nagy előnye, hogy kisebbnek, szeparáltabbnak tűnik a hely, ami barátságosabbá teszi azt, de sajnos egy kis hátránya is gyorsan kiderül, mivel a falon lévő napi ajánlat magyar nyelvű változata elég sok helyről alig látszik. Persze ez a tábla kérdés csak akkor lenne érdemi probléma, ha  valóban lennének napi ajánlatok, és nagyrészt nem a nyomtatott étlapot ismételné úgyis. Ez utóbbi tényt viszont akárhogy is szépítjük, kissé rossz benyomást tesz az emberre.

A külcsín kapcsán egy mondat erejéig érdemes a mosdóra is kitérni, amit egy egészen egyedi kézszárító gép dob fel, de sajnálatos módon ez az egyetlen megoldás a kéztörlésre, így aki esetleg az arcát is megmosná, az hozzám hasonlóan hiányolni fogja a hagyományosabb megoldást.

Belbecs

A kissé hűvös idő miatt jó ötletnek tűnt egy pálinkával kezdeni a vacsorát. A választási lehetőség a Panyolai Elixír és a Zwack Nemes Pálinka kettősének a választékára korlátozódott, ami nagyban egyszerűsítette a helyzetet, mivel én eddig négy vagy öt alkalommal kóstoltam Panyolai Elixírt, és ebből háromszor volt hibás (technokolos mellék íze volt), de amikor nem volt hibás, akkor sem volt kiemelkedő, így átmenetileg feladtam a további kísérletezést vele. A Zwack féle birs pálinka viszont jó választásnak bizonyult.

Előételként felmerült a Magyar bisztrótál mint lehetőség, de amikor kiderült, hogy a 21-et megismerni kívánó vendégek számára nem ez az ideális választás, mert a tál nem helyben készülő ételeket tartalmaz, de még csak nem is a 21 igényei szerint egyedileg készítetteteket, akkor gyorsan új lehetőség után néztünk. Így esett a választás a Házi kacsamáj pástétom birsalmával, valamint a Véres hurka almával nevezetű előételekre. (Mivel kettesben mentünk vacsorázni a párommal, így szerencsére minden körben két étel megkóstolására is lehetőségem nyílt.)

Az előételekhez bort is terveztünk rendelni, így megismerkedtünk az étterem nem különösebben terjedelmes, de kitűnően összeválogatott kínálatával, köztük olyan kuriózumokkal, mint az egri Bolyki János néhány gyűjtői tétele. Gyorsan meg is jelöltük a Bolyki gyűjtői tételekből a 2005-ös Hárslevelű-t, ami megváltoztatta a száraz hárslevelűekről eddig bennem élő képet. Egy nagy testű, kissé botritiszes ízvilágú száraz bort ismerhettem meg, ami így öt éves korára is remek formáját mutatja. Nagyon komoly bor. A hárslevelű okozta élményen felbuzdulva a másik Bolyki féle gyűjtői tételre is szemet vetettem, ami egy kiemelkedő minőségű 2006-os Kékfrankos. Ez is a testesebb, komolyabb borok közül való, ráadásul a 2006-os évjárat amúgy is kitűnő. Ez is remek bor.

Míg várjuk az előételt hoztak az asztalra kenyeret és vajat. A jobb éttermektől elvárt kitűnő házi készítésű kenyeret csak reméltük, a realitás egyszerű bolti kenyér. Mint kiderült, sajnos még nem jutottak odáig, hogy maguk süssenek kenyeret, de ezt az időszakot is át lehetne hidalni jól, hogyha nem vajat kínálnak a bolti kenyérhez, hanem például valami házi készítésű padlizsánkrémet, körözöttet, stb. Így viszont méltatlan az étteremhez ez a megoldás.

A Házi kacsamáj pástétom birsalmával még egy friss brióssal is kiegészült (ezek szerint mégis van olyan péksütemény amit tudnak sütni), és utóbb kiderült, hogy ez  volt az egész vacsora legszínvonalasabb fogása. Ízre, állagra és esztétikailag is remek tányér volt. Mivel az előételek többsége kérhető akár főételként is, így aki egy egyszerűbb hideg vacsorára vágyik, az nem hibázik, ha egy nagy adagot kér ebből.

A Véres hurka almával két ok miatt érdemel külön figyelmet. Egyfelől a vendéglő saját készítésű hurkájáról van szó(!), másrészt kifejezetten örömteli és ritka élmény egy valóban minőségi hurkát kóstolni. Ha nem lett volna a kelleténél kicsit zsírosabb a hurka, akkor lett volna igazán tökéletes. Sajnos a tányéron lévő sült alma túlzott édessége is zavaró volt, de még így is kellemes emlék ez a fogás.

Következtek a főételek. A Libasült lila káposztával és perecgombóccal egyértelműen a nap mélypontja. Egy ilyen étel kombinációban nehezen értelmezhető, hogy miért fahéjjal és narancslével párolják a lila káposztát, ami ráadásul nincs is puhára készítve, így az egyébként magyarosnak vélt fogásban idegen elemmé válik. A perecgombóc túl száraz, nem áll össze, nem lesz harmonikus egész. Ezen a ponton már lehet, hogy az étellel kapcsolatos előítélet is felerősödött bennünk, mindenesetre a libasültet sem éreztük megfelelően elkészítettnek, az is omlósabb, szaftosabb állaggal lett volna ideális.

A desszertekhez érve a Somlói galuska másképp egyértelmű választás volt. Nem is okozott csalódást. Egy színvonalasan elkészített desszert, de különlegesnek azért nem minősíteném. A Házi almás rétes-t viszont a legjobb szándékkal sem lehet színvonalasnak minősíteni. Nyelvtanilag valóban igaza van az étteremnek, ugyanis tényleg nevezhetünk háznak egy gyárépületet is, ahol például ez a rétestészta készülhetett, de egy étteremben kicsit mást értünk a "házi" jelző alatt. Miért kell azt írni, hogy házi, ha nem az? Ha tudja a vendég, hogy mire számíthat, akkor elkerülheti a csalódást, az étterem pedig az elégedetlen vendéget...

A desszertet is a bor dobja föl. Szepsy 2006-os édes Szamorodni-ja zseniális. Azt szokták mondani, hogy kiemelkedő minőségű szamorodni nem igen van, mert a jó minőségű aszú szemeket értelemszerűen aszú készítésre használják a tokaji borászok, de úgy tűnik, hogy ez a bor kivételként erősíti a szabályt.

Végezetül